VÍZBEN ÁLLÓ PIRAMISOK,
LEBEGÖ KÖVEK a sajtóban

Napló, 2001. november 28.

Rájött a piramisok titkára?

- Úgy érzem, megfejtettem a piramisok és a megalitok építésének titkát - mondta tegnap a Napló kérdésére a felsõörsi Sörös István, a kötet szerzõje, szenzációsnak ígérkezõ könyvének bemutatóján. Két hét alatt háromezer kilométer egy núbiai néger vezette taxin a Nílus völgyében, mintegy másfélezer fotó, többórányi videofelvétel. S a végeredmény egy 150 oldalas könyv, csodálatos képekkel, Vízben álló piramisok, lebegõ kövek címmel. Sörös István könyve - a szerzõ szavaival élve - egy eredeti gondolat, amely átírhatja a történelmet. A könyv szerzõje eddigi élete során különbözõ szakmák kitanulásával és mesteri fokon való gyakorlásával foglalkozott. Iskolai végzettségét tekintve geodéta és villanyszerelõ, s nem csak lelkes balatoni hajós, de több vízi jármû köszönheti neki az "életét"… … Százötven oldalas könyvében fotókkal, térképpekkel és rajzokkal is illusztrálja korszakalkotó elméletét.

Blikk, 2001. november 29.

Megfejtette az egyiptomi piramisépítõk rejtélyét

Sörös István geodéta megoldotta az egyiptomi piramisok építésének rejtélyét. Elmélete alapjaiban változtatja meg az eddigi elképzeléseket. Sörös szerint a piramisokat nem sivatagba, hanem vízpartra, a Nílus tölcsértorkolatához építették. Csatornákon vezették a vizet a helyszínre… - A könyvemben a helyszínen készített felvételekkel, számításokkal szakértõkkel bizonyítom, hogy a régi eszközök máig a helyükön találhatók…


Napló, 2001. december 8. Dallos Zsuzsa

Egyszerû piramisok

Egy felsõörsi mérnök különleges elmélete az egyiptomi építkezésekrõl Milliók törték a fejüket, hogyan is épülhettek a piramisok. Egy felsõörsi mérnök két évvel ezelõtt egy májusi napon addig törte a fejét, míg rá nem jött a szerinte kézenfekvõ megoldásra. Sörös István pályafutása során megtapasztalta a kétkezi munka szépségét és fontosságát, a villanyszereléstõl az asztalosságig. Kitanulta az ácsmesterséget, belsõépítészként éveket töltött a Balaton Bútorgyárnál. - 1999 májusában rácsodálkoztam Alberto Siliotti könyvének képeire. Azokat tanulmányozva egészen biztos voltam abban, hogy butaság a rámpás építkezés módszere. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miképp kerültek föl a többtonnás kövek a piramisok tetejére. - Akkor villant be a hajó, mert hogy egyébként ön is évek óta vitorlázik... - Elõször egy zsilipet véltem felfedezni a piramisok körül, utána a szabályos vízszinteket csodáltam, majd a napbárkát, amit 1954-ben találtak meg, s amirõl azt állították a történészek, hogy azon szállították a fáraó holttestét. Én pedig azt gondolom, hogy úszódaru. - Vagyis nem régész, vagy történész szemmel vizsgálta a dolgokat, hanem mérnökként. - Olyan kézenfekvõnek tûnt minden: az óriási építkezéseknél mindenhol építettek egy medencét, amit vízzel árasztottak el. Az építõanyag a Níluson érkezett, és ezeknek a könnyû, karcsú testû hajóknak a segítségével, zsilipeken emelték fel a több tonnás köveket a helyükre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a falakon belül, a vízben kezdték meg az építkezést. A gízai piramisok méretét figyelembe véve például negyven úszódaru dolgozhatott ezeken. Ahogy szûkült a gúla, úgy bontották le a hajókat, s csúsztatták le az épület oldalán fadarabokat (tkp. a "hajóalkatrészeket" - a szerk.) és az ezeket összetartó köteleket. Ilyen kötelek ma is láthatók a kairói múzeumban, de a napbárka kiállításánál is. - Hogyan lehetett a Nílusból ilyen sok vizet elvezetni? - Minden óriási építkezés a Nílus mentén folyt, a piramisoké és a templomoké is, gondoljunk csak a legismertebbekre: Karnakra, Luxorra, Edfura. A fényképeken bárki ellenõrizheti, mindegyik körül megtalálható még ma is egy falrendszer, ami nem a védelmet szolgálta, hanem ez volt a vízzáró medence. Az óriási kapuk csak ma, amikor már késze, bejáratok, egyébként zsilipnek használták õket. Négy-ötezer éve szubtrópusi volt az éghajlat Egyiptomban. A piramisok környékén nem sivatag volt, mint most, hanem zöld ligetek. A Nílus hatalmas folyamként hömpölygött. - Hihetetlen, hogy ezek a gigantikus épületek sírkamrák. - Elsõként a Kheopsz piramis készült el, aminek eredeti ókori neve "Kheopsz a horizonton". Horizontot csak a tengeren láthatunk, ezért feltételezem, a jelenlegi Nílus-delta tengeröböl volt, a három óriási gízai piramis észak-déli irányt jelölt a fõváros, Memphis felé, hogy a hajósok megrakott jármûveikkel betaláljanak ebbe a torkolatba. Jelzõfunkciót láttak el. (A hajósok úgy mondanák, "navigációs pontok voltak" - a szerk.) Nehezen képzelhetõ ugyanis, hogy csak a halottkultusz miatt folytak ilyen nagy építkezések. A régészek feltételezései egy más szakma szemszögébõl születtek, azok is érvényesek lehetnek. - Elméletének igazolására talált bizonyítékot Egyiptomban? - Az elsõ fejtörést követõen egy hónap múlva indultunk útnak. A szokásos turistahelyeket jártuk végig taxival. Többórás videofelvételen örökítettünk meg egy sor bizonyítékot. Köveken üledékek nyomát, amelyek víz jelenlétét õrizték meg, de a már említett köteleket is és még sorolhatnám. Az idén februárban is ott jártunk, rengeteg felvételt készítettünk. Ebbõl már megszületett egy könyv, van internetes honlapunk, készül egy multimédiás CD, vágjuk a videofilmet. Most az a dolgom, hogy minél több helyen elmondjam feltevéseimet. - Mire számít? - Angol és német nyelven is megjelent a könyv, amelynek lényege az új, a mûszaki, mérnöki szemlélet. Szeretném, ha ez bekerülne a közgondolkodásba. Ezzel a módszerrel megmagyarázhatók az azték piramisok titkai, Stonehenge, vagy a máltai megalitok is. Megannyi megválaszolatlan kérdés, amelyekre nem a világûrben, hanem itt, a Földön van magyarázat. Meggyõzõdésem, hogy további eredményes kutatást csak a különbözõ szakterületek képviselõinek összefogásával, csapatmunkában érdemes végezni.

Vissza a lap tetejére