VÍZBEN ÁLLÓ PIRAMISOK,
LEBEGÖ KÖVEK

Írta: Sörös István
Kiadó: Mandorfi Bt.


Minden Egyiptom rajongó számára izgalmas olvasményélményt ígér Sörös István Vízben álló piramisok, lebegő kövek című könyve, amely – talán nem túlzás – alapjaiban rengeti meg az eddig napvilágot látott feltételezéseket a megalitikus építkezésekről.

Az építkezések sajátos folyamatát – s ez felér egy valóságos felfedezéssel – a szerző az egyiptomi nagypiramisok és megalitikus templomok példáján keresztül mutatja be, minden lehetséges érdeklődő számára érthetően.

A könyv előszavát a magyar televíziózás Nagy Öregje, Vitray Tamás írta, aki saját bevallása szerint ugyancsak kételkedett minden hajánál fogva előrángatott „ötletben” és felfedezésben, ezúttal azonban őrá is átragadt a felfedezés izgalma és a Nagy Kaland ígérete. Gízától Edfuig (képzeletben pedig még tovább) a Szerzővel tartva ugyanis megismerkedhetünk az ókorban, 3-5 ezer évvel korábban lezajlott építkezések menetével, a szükséges feltételekkel és az egyáltalán nem emberfeletti teljesítményekkel, amelyek a végső megoldáshoz vetettek – mondjuk – a gízai Nagy Piramis esetében.

A 150 oldalas, csaknem háromszáz, többségében színes fényképet és grafikát tartalmazó, pazar kiállítású könyvben többek között az alábbi fejezetcímekkel találkozhatunk:

Minden vízszintes, avagy a kezdeti lépések
A terület vízrajza ma és az ókorban
Miért éppen oda épült és milyen céllal a három gízai piramis?

A rámpamódszer végső cáfolata
Az anyagmozgatás elmélete
Építkezés az ókori hajódaruval

A könyben megjelent bőséges magyarázatokból e helyütt csak annyit ragadnánk ki, hogy a felfedező szerint az ókori megalitikus építmények felhúzásában óriási szerep jutott a víznek. Sokkal nagyobb, mint eddig bárki gondolta volna. Azok, akik eddig arra esküdtek, hogy a piramisok környékén található hatalmas üregeket homokkal töltötték fel, majd a homokot kimeregetve lesüllyesztették beléjük a több tonnás szobrokat, vagy halotti szarkofágokat, most a falba verhetik a fejüket. Ugyanis nem homok, hanem egyértelműen víz volt az építési segédanyag!

Tovább színesíti a képet, hogy 1954-ben Kheopsz piramisának tövében megtalálták a piramisépítések fekete dobozát is, de akkor ennek még egészen más jelentőséget tulajdonítottak. Sörös István most bebizonyítja, hogy a kultikus rendeltetésűnek vélt szerkezet, az úgynevezett napbárka nem holmi szakrális tárgy volt, amelyen a fáraók utazgattak a Nílus habjain, hanem építőgép. A különleges ókori hajóval, pontosabban hajódaruval meg lehetett mozgatni a több tonnás építőköveket, s beemelni azokat az építményekben nekik kijelölt helyre. Mindezt igen hatékony módon, minimális fizikai munkával lehetett működtetni.

Megdőlni látszik tehát az az elmélet, amely szerint szerencsétlen rabszolgák, vagy „szabad” egyiptomi parasztok irdatlan méretű rámpákon vonszolták volna a magasba az építőköveket. Ugyanígy tarthatatlannak tűnik az úgynevezett „gördülő kövek” elmélete, de az a feltételezés is, hogy szél által mozgatott sárkánnyal, vagy léghajóhoz hasonló szerkezettel rendelkeztek volna az ókori építőmunkások.

A Vízben álló piramisok, lebegő kövek teljes részletességgel taglalja az építési folyamatokat, számos grafikával, műszaki rajzzal és fotóval fűszerezve.

E-mail rendelés:rendeles@megalitinfo.hu

Infovonal: +36-70/319 34 76
Fax: +36 87 577-078

E-mail információk:info@megalitinfo.hu

Vissza a lap tetejére

Nyomtatható verzió


Kiemelt támogató.
.


Kiemelt támogató


"Megfejtette az
egyiptomi
piramisépítők rejtélyét"


Blikk 2001.11.29

Bővebben...





Minden jog fenntartva ! Proxon Média Kft.
8227 Felsőörs, Rózsa u. 18. Tel: 06 70 319 34 76 Fax: 06 96 337 332 E-mail : info@megalitinfo.hu
A honlappal kapcsolatos információk: webmaster@megalitinfo.hu